Megosztás:

Aki már élt párkapcsolatban, tudja, hogy a féltékenység megmérgezi a boldog órákat. Sok esetben pont a zöld szemű szörny kergeti más karjába a párunkat. De mi a helyzet akkor, ha van ok a féltékenykedésre? Egyáltalán, miként deríthetjük ki, van-e harmadik személy a kettőnk kapcsolatában?

Csúnya dolog, mégis gyakran megtesszük, hogy ellenőrizzük párunk SMS-eit, telefonhívásait, megnézzük a kabátzsebben felejtett cetlit, mi nők, átkutatjuk az ingét, rúzsfolt után nyomozva. Persze az ilyen helyzetekben a másik mindig ki tud találni valamilyen magyarázatot – a kolléganő névnapja, a szomszédasszony lépcsőházban elpottyantott cetlije, egy eltévedt üzenet…

Van azonban néhány jel, ami félreérthetetlenül jelzi, hogy szerelmünk más után eped.

Lehet, hogy partnerünk egyik napról a másikra megváltozik – hangulatember lesz, más zenéket kezd hallgatni, és ezeket a zenéket nem osztja meg velünk nagy örömmel, mondván: „Milyen nagyszerű dalt találtam, gyere hallgasd Te is!”, vagy hirtelen másik parfümöt kezd használni anélkül, hogy megkérdezne bennünket, tetszik-e. Ha az együtt töltött időt nem élvezi, sőt láthatóan egyre feszültebbé válik a társaságunkban, biztosak lehetünk benne, hogy már nem mellettünk szeretne megöregedni.

A hangulatával együtt a viselkedése is megváltozhat. Lehet, hogy tündérien kedves lesz, mindent megtesz, amit csak kérünk, ajándékokkal halmoz el bennünket, holott ez korábban nem volt rá jellemző. Nos, a tapasztaltabbak ilyenkor már tudják, hogy baj van. Minél nagyobb az ajándék ugyanis, annál jobban szereti azt a másikat… A kedvességgel, a meglepetésekkel a lelkiismeretét igyekszik elhallgattatni.

A másik véglet, ha undok lesz, és ezzel párhuzamosan túlérzékennyé válik, mindent sértésnek vesz, és folyton megbántódik. Ilyenkor vitát generál, aminek a végén fogja magát és elrohan, mert „ki kell szellőztetnie a fejét”. Mi pedig ott állunk, nem értve, mi is történt tulajdonképp, és próbáljuk rendbe hozni, amit minden bizonnyal mi rontottunk el. Pedig nem mi hibáztunk, csak nekünk fáj az ő hibája.

Aki ezt átélte már, tudja, nincs is rosszabb ennél. Ilyen esetekben meg sem lehet beszélni a gondot, mert a párunk féltékenynek fog tartani, és jön a jól ismert: „Megőrjítesz a féltékenységeddel! A Te hibád lesz, ha végül máshol keresek vigaszt!”

A zöldszemű szörny

Mi a megoldás? Szembe kell néznünk a problémával, le kell ülnünk megbeszélni, nem kertelve, nem felesleges fájdalmat okozva, hanem őszintén. Talán meg tudjuk menteni a kapcsolatot, talán elveszítjük a párunkat, de a beszélgetés végére mindenképpen ki kell derülnie, miként lesz a folytatásban. Ne hagyjuk, hogy a „csaló” elterelje a szót, nyugodtan adjunk neki ultimátumot, ha elvész a bizalom, nincs értelme a kapcsolatnak.

A statisztikák sajnos azt mutatják, a házaspárok negyede elszenvedi a hűtlenség okozta kapcsolati krízist. A bizalomvesztést nagyon nehéz feldolgozni, mégis előfordul, hogy a párok túljutnak a válságon. Ez függ attól, hogy ki mennyire tud megbocsájtani.

A statisztikai adatok tanulsága szerint, a félrelépések aránya növekszik. Míg 1996-ban a válaszadóknak csupán 7%-a vallotta be a csalást, 2008-ra ez a szám 19%-ra nőtt.

Persze az is lehet, hogy az elmúlt 12 évben megtanultuk jobban fölvállalni tetteinket, vagy ma már a bulvárlapoknak és bulvársztároknak köszönhetően, a megcsalást nem is tartjuk komoly dolognak. Hiszen mi van abban? Sőt, talán még büszkék is vagyunk arra, hogy egyszerre két-három kapcsolatunk is van. Pedig nem ez a természetes – a mi kultúránkban legalábbis nem.

Persze megcsalás és megcsalás között is óriási különbség van. De akár érzelem motiválta, akár csak fizikai vonzalom, a csalás akkor is csalás. Amit nem intézhetünk el egy vállvonással!

Kiskata

Kapcsolódó anyagok:
- A gonosz zöld szemű
- Egészséges féltékenység