Megosztás:

Felemelő és szívszorító élményeket élt át az elmúlt hetekben a Charity March Afrikában járt csapata. A résztvevőknek sikerült eljuttatniuk az Európában már leselejtezett mentőautókat és orvosi felszereléseket a fekete kontinensre.

Az expedíció közben megtapasztalták azt is, hogy mekkora szüksége van a térségnek a segítségre. Az útról Welsz Tamás misszióvezetővel beszélgettünk.

- Sikerült átadniuk a járműveket?

- Az út sikeres volt, így most három afrikai ország kapott mentőautókat, de szervezzük már a következő, októberi utat is, amely során a tervek szerint újabb három államba - Mauritániába, Szenegálba és a Guineai Köztársaságba - juttatunk el mentőket. Elképzelhető emellett, hogy visszatérünk majd azokba az országokba is, ahol most jártunk. Addigra ugyanis talán összejön annyi plusz felszerelés, hogy ezekbe az államokba is jut még belőle. Szeretnénk röntgent, computertomográfot és egyéb gépeket kijuttatni, hiszen ezeken a területeken a kórházak felszereltsége siralmas.

Jelképesen megkapták az ország kulcsait

- Rendben volt minden az út alatt?

- Szerencsére igen. A 8500 kilométert úgy tettük meg a 14 autóval, hogy egyetlen defektet sem kaptunk, pedig ezek a járművek már előtte is 400-500 ezer kilométert futottak, és majdnem fél évbe telt olyan állapotba hozni őket, hogy el tudjunk indulni velük az úton. Még a sivatagi 60 Celsius fokos kánikulában is tökéletesen szerepeltek a kocsik, igaz akkor csak 60 km/h-val tudtunk haladni, mert nagyon melegedett a hűtővíz.

- A csapat útjáról az országos televíziókban is képet kaphattak az elmúlt napokban a nézők.

- Így van. A felvételekből is kiderült, hogy mennyire gyerekcipőben jár még az egészségügy ezekben az országokban. Bementünk például Bissau-Guinea fővárosában, Bissauban az egyetlen kórházba, amely egyébként kívülről egy viszonylag jó állapotban levő épületnek tűnt. Belülről viszont a kórházi ágyakon kívül más felszerelés nem volt. Amikor dr. Pék László, a mentőszolgálat egyik igazgatója, aki a csapattal volt, éppen beszélgetett a helyi gyermekorvossal, berohant egy anyuka egy 3 hónapos, haldokló csecsemővel. Mivel oxigénmaszk, illetve oxigén nem állt rendelkezésre, csak infúziót tudtak bekötni a gyereknek. Vizsgálóágy híján pedig egy fa íróasztalon próbáltak meg neki szívmasszázst adni.

Óriási hiányt pótoltak

- Gondolom, a történtek megviselték mindannyiukat.

- Valóban. Egyszerűen döbbenetes, hogy milyen állapotban vannak a kórházak és az egészségügy ott, illetve az is, hogy egyáltalán nincsenek gépek. Hadd hangsúlyozzam ugyanakkor, hogy a szervezetünk senkitől sem kér adományt, és nem akar sem a magyar, sem az európai emberektől semmit elkérni, elvinni vagy elvenni. Mindössze azt szeretnénk, hogy azokat a még használható gépeket, amelyek helyett újat vesz a magyar vagy az európai egészségügy, hadd vigyük ki Afrikába, mert ott több millió emberéletet lehet ezekkel megmenteni, a nincsnél ugyanis egy használt gép is ezerszer jobb. Ráadásul azok a berendezések, amelyeket a hazai intézmények nem tudnak használni, mert például az Egészségbiztosítási Pénztár már nem támogatja a működésüket, az alagsorba vagy a pincébe kerülnek, hiszen a kórházaknak nincs jogosultságuk eladni. Odakinn viszont mindennek örülnek, ami működik, és amit használni tudnak.

Van mire emlékezni

- Mi lehet az oka, hogy ennyire elmaradott a térség egészségügyi rendszere?

- A probléma onnan ered, hogy az államnak nincs pénze az egészségügyre, sőt az orvosok, az állami alkalmazottak fizetésére sem. A dolgozók ezért akár 6-8 hónapig sem kapnak bért. Találkoztam például Bissauban olyan holland orvossal, aki csaknem 10 éve él ott, de soha nem kapott pénzt az államtól, így őt a holland kollégái, illetve barátai pénzelik.

- Mire gondolt, milyen érzéseket váltott ki Önből, amikor mindezt látta, megtapasztalta?

- Sok minden megfordul ilyenkor az ember fejében, és átértékel dolgokat. Amikor Magyarországon elégedetlenek az emberek, akkor most legszívesebben azt mondanám nekik, hogy menjenek ki Afrikába, és nézzék meg, hogy ott mi van. Ha valaki kétségbeesett és háborog, annak elég lenne egy hetet kinn tölteni, és utána hazaérkezve biztos, hogy egy szava sem lenne az itthoni helyzettel kapcsolatban.

Izgalmas kaland volt

- Azért volt néhány felemelő pillanat is az út során?

- Érdekes és ugyanakkor döbbenetes volt például, hogy a kisgyerekek megijedtek a csapat által vitt plüssállatoktól. Az egyik autó ugyanis tele volt plüssjátékokkal, de a gyerekek nem ismerték a filmekből Micimackót és Csacsit, így nem értették azt sem, hogy egy plüss állat miért lila színű. Néhány perc elteltével persze már örültek az ajándékoknak, és elfogadták azokat.

- Hogyan jeleznek vissza azoknak a szervezeteknek, vállalkozásoknak, intézményeknek, amelyek biztosították a kivitt eszközöket, járműveket?

- Mindegyiküknek küldünk egy anyagot az útról, és természetesen köszönőlevelet is írunk. Emellett megkértük az afrikai országok egészségügyi minisztereit, akiknek átadtuk ezeket a felszereléseket, hogy ők is tegyék ezt meg.

Mindenhol örömmel fogadták őket

- Bizonyára örülnének neki, ha minél többen az ügy mellé állnának.

- Szerencsére a kezdeményezéshez egyre többen csatlakoznak. Sok nyugat-európai üzletember is jelezte már, hogy legközelebb szeretne a menettel tartani. Amellett ugyanis, hogy segítünk a kintieken, csodálatos élmény az Afrikát végigszelő úton autóval végighaladni, végigmenni a homoksivatagon, a kősivatagon, illetve a folyókon átkompozni. Így szívesen látunk mindenkit egyszer, aki meg szeretné ismerni kicsit jobban Afrikát.

Dobos Renáta

Kapcsolódó anyagok:
- Mentőt visznek Afrikába
- Örökbe fogadtak egy afrikai falut
- Bóna Ildi a celebekről, Afrikáról