Megosztás:

Quentin Tarantinót több okból is zseniális rendezőnek tartják a szakemberek. Ám nem csak mi, a közönség köszönhetünk sokat a szakembernek, hanem jó pár elfeledett vagy lejtőn meginduló színész, akiket a rendező filmjei rángattak vissza az elitbe.

Lássuk miért, és kikre is gondoltam.

Harvey Keitel (Kutyaszorítóban)

Harvey Keitel, bár először Martin Scorsese „embere” volt, és jó pár filmjében szerepelt, mégis Robert De Niró-val azonosítjuk Scorsese szinte összes moziját. A 80-as évek derekán Keitel karrierje nem állt túl jól, és jó pár olasz b-filmben volt kénytelen feltűnni.

Nos, ezek után Tarantino lett az új Scorsese, akivel kölcsönösen megsegítették egymást: a kezdő rendező 30 ezer dollárból tervezte leforgatni a Kutyaszorítóban-t, de miután a jó nevű Keitel kooproducerként beszállt a buliba, másfél millió dollárig fel tudták tornázni a költségvetést, Keitel pedig eljátszhatta Mr. White hálás szerepét. A '92-es volt Keitel számára az újrakezdés éve: a cannes-i filmfesztiválon a Kutyaszorítóban-nal és Abel Ferrara Mocskos zsarujá-val is jelen volt.

John Travolta (Pulp Fiction)

Tarantino azt állítja, nem szereti konkrét színészekre írni a figuráit, mert aztán nehéz helyzetbe kerül, ha a kiszemelt színész valamiért mégsem tudja eljátszani a szerepet. Valószínű, hogy ezt azóta vallja, mióta pofára esett Michael Madsennel a Ponyvaregény idején: hiába szánta a Kutyaszorítóban Vic Vegájának a szerepet, Madsen rossz érzékkel a Wyatt Earp-öt választotta helyette. A Kevin Costneres western bukta lett, Madsen pedig a mai napig bánja, hogy nem tartott ki akkor Tarantino mellett.

A Madsen helyett Vincent Vega (Vic Vega tesója) szerepére felkért Travolta viszont jól számított: a Szombat esti láz és a Grease egykori sztárja, akit akkoriban csak a kissé kínos Nicsak, ki beszél!-filmekben lehetett látni, aprópénzért vállalta a dumás bérgyilkos szerepét. Az eredmény Oscar-jelölés és egy teljesen új karrier lett (Szóljatok a köpcösnek, Őrült város, Ál/Arc stb.), ami rövid időn belül a 20 milliós sztárok elit klubjába katapultálta Travoltát.

Pam Grier és Robert Forster (Jackie Brown)

Amikor Tarantino elkezdte írni a Jackie Brown forgatókönyvét Pam Grier és egyik legnépszerűbb figurája, Foxy Brown az azonos című '74-es filmből, és onnantól nem volt megállás. A 80-as és 90-es években főként tévében, illetve mozis epizódszerepekben látható Griert Tarantino a mozirajongók teljesen új generációjával ismertette meg. Grier egy Golden Globe-jelölést is szakított a Jackie Brown-nal.

A Max Cherryt, az óvadékügynököt alakító Robert Forsternek hasonlóan jót tett, hogy a Jackie Brown-nal reflektorfénybe került. A színész, aki a 60-as évek végén tűnt fel a Lopakodó hold-ban Gregory Peck partnereként, illetve a Medium Cool tévés főhőseként, a 80-as évekre a másodrangú akciófilmek (Vigilante, Delta Kommandó) szintjére süllyedt, a 90-es évekre pedig nagyjából eltűnt. A Jackie Brown-ért elkönyvelt Oscar-jelölése óta viszont rendesen kapja a mozis epizódszerepeket (pl. Én és én meg az Irén, Libidó), és tavaly a Hősök-ben is vendégszerepelt.

David Carradine (Kill Bill)

Carradine nevéről egyből a '72 és '75 közt futott Kung Fu című sorozat saolin szerzetes főhőse jut eszünkbe, aki a vadnyugaton kalandozik és közben nagyon sok rosszfiúnak ellátja a baját. Carradine hatalmas b-filmes termést hagyott maga után (az IMDb-n 224 produkció szerepel a neve alatt, ezek persze a tévés epizódszerepeket is magukban foglalják).

Utólag szinte elképzelhetetlen, hogy Bill szerepét Tarantino eredetileg Warren Beattynek szánta. Carradine komolyan vette a feladatot, igaz, hogy a duplafilmben összességében nincs is olyan sok játékideje, három hónapig napi nyolc órában edzett, hogy újra formába hozza magát a szerephez. Carradine a Kill Bill óta különösen intenzíven dolgozott: halála előtt a Crank 2-ben láthattuk utoljára, de még vagy nyolc film ki fog jönni, amikben szerepelt.

Kurt Russell (Halálbiztos)

Csak egy hajszálon múlt, hogy nem Tarantino lett az, aki (persze a Sin City sikerével megtámogatva) felélesztette döglődéséből Mickey Rourke karrierjét. A rendező Rourke-ot akarta Kaszkadőr Mike szerepére, de a gyártó cég és a nehéz természetű színész nem tudott megegyezésre jutni. Rourke-nak - aki korábban egyszer már lepattintotta Tarantinót, amikor visszautasította a Pulp Fiction-ben a bokszoló szerepét, amit végül Bruce Willis játszott el - ezúttal nem volt mit megbánnia, mert jött Darren Aronofsky A pankrátor-ral és az Oscar-jelölés. Tarantinónak pedig most nem kellett úgy átszabnia a figurát, mint a Kill Bill-ben, hiszen Kurt Russell alkata őrületesen nem különbözik Rourke-étól.

A karrier újraélesztésben immár nagy rutinnal rendelkező rendező azt mondta róla: "Az én generációm számára ő egy igazi hős. Ő volt Snake Plissken a Menekülés New Yorkból-ban, MacReady A dolog-ban és Jack Burton a Nagy zűr Kis-Kínában-ban. De a mai közönség egy részének fogalma sincs róla, hogy Kurt Russell mire képes. Amikor kinyitom az újságot és egy olyan reklámot látok, hogy 'Kurt Russell Az álmodó-ban' vagy 'Kurt Russell a Csoda a jégen-ben', akkor - anélkül, hogy le akarnám szólni ezeket a filmeket - arra gondolok: mikor lesz végre újra rosszfiú Kurt Russellből?".

Christoph Waltz (Becstelen brigantyk)

Mivel nem nézünk német tévét és színházba se igen járunk arrafelé, a Becstelen brigantyk előtt fogalmunk sem volt Christoph Waltz létezéséről. Az osztrák születésű, főleg német produkciókban dolgozó, Londonban élő színészt még Tarantino is nehezen találta meg, olyannyira, hogy filmje kulcsszereplője nélkül már a Becstelen brigantyk könyv formájában történő kiadását fontolgatta. A zsidóvadász Hans Landát játszó színésznek nem csak az éles eszű csábító kígyó eljátszására kellett alkalmasnak lennie, hanem meggyőzően kellett tudnia kommunikálni németül, angolul és franciául is. Waltz mindezt tudja, és annyira király gonoszt hoz, hogy csodálkozni fogunk, ha ezután nem árasztják el hollywoodi rosszfiú szerepekkel.

Kapcsolódó anyagok:
- Jackson a filmvásznon
- Mindenhol magyarok
- Merényletben kivégezve
- Sikítás felsőfokon